A klímaváltozásnak és a nem megfelelő területhasználatnak a Balaton környékén komoly következményei lehetnek

Interjú Petróczi Imrével, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság általános igazgatóhelyettesével, és Dr. Nagy Lajossal, a Természetmegőrzési Osztály vezetőjével

Fotó: Vókó László

Röviden össze tudnák foglalni, hogy a mostani beosztásukban mik a legfontosabb feladatok?

Petróczi Imre: Természetvédelmi kezelőként, részben vagyonkezelőként vagyunk jelen a térségben, Veszprém és a Balaton környékén. Az egész Balaton üdülőkörzete az Igazgatóság működési területéhez tartozik. A Nemzeti Park Igazgatóság rendkívül széleskörű tevékenységet végez az ökoturisztikától a projektlebonyolításig, az állattenyésztéstől a természetvédelmi őrszolgálatig, vagy a tájépítészettől a geoparkig. 

Dr. Nagy Lajos: Osztályvezetőként a feladatom a Természetmegőrzési Osztály munkájának koordinálása. Én személyesen elsősorban természetvédelemmel foglalkozom. Ha ezen belül ki kellene emelni valamit, akkor a személyes érdeklődésem kapcsán ragadozó madárvédelemmel, élőhely-rekonstrukciókkal, vizes élőhelyekkel, a Balaton egészével, nádgazdálkodással, nádvágással kapcsolatos problémák megoldásával is foglalkoztam és foglalkozom.

 

Ha nagyon nagy vonalakban, tehát kulcsfogalmak mentén gondolkozunk, akkor melyek azok a legfontosabb kihívások, amelyekkel önök szerint a Balatonnak és a régiójának szembe kell néznie?  

Dr. Nagy Lajos: A Balatonnál az egyik  kulcstényező maga az emberi tevékenység. Az ember határozza meg például a Balatonon az egyik fontos paramétert, ami a természeti viszonyokat is befolyásolja, a Balaton vízszintjét. Most 120 centiméteren van a szabályozási vízszint, de ez csak egy szabályozási eszköz. A korábbi szabályozási szinthez képest 10 centis vízszint-emelkedés leginkább a számunkra kulcsfontosságú parti régióban okozza a legtöbb problémát. 

 

Tudna erre egy példát említeni, hogy hol és milyen problémát okoz ez? 

Petróczi Imre: Talán a Szigligeti-öböl a leginkább természetközelibb állapotban megmaradt öblözetünk a Bázsai-öböl mellett. A Szigligeti-öbölnél nagyon-nagyon hosszan, szinte a Szent György-hegy lábáig elér a víznek a hatása. A történelem során ez a terület sziget vagy félsziget volt, mindig körülölelte valahogy a víz. Most is ez van. De régen mi volt a helyzet? Nyilván régen is voltak tulajdonviszonyok, de a mai időszakban a tulajdonviszonyokkal nem lehet követni a természeti viszonyokat, pedig ott vannak például kaszálóink, vannak állataink. Nyilván a területkezeléssel összefügg, hogy mennyi állatot tudunk a saját gyepeken eltartani, mennyi szénát, szalmát tudunk előállítani, legelőinket hogy tudjuk egyensúlyban tartani akár kaszállással, akár legeltetéssel. Szóval ez meghatározza, hogy mennyi biomassza termelődik azon a területen, és ha ezt elborítja mondjuk  a víz, az egy kétélű történet. Kialakulhatnak nagyon jó kis vizes élőhelyek, aminek alapvetően még örülhetünk is, de a tulajdonjogi problémáinkat, kaszálóinkat nem tudjuk pótolni. 

Dr. Nagy Lajos: A vízzel elárasztott területeket nem tudjuk pótolni, nem tudunk újakat venni, bevonni azokat az állattartásba. A vízszint tényleg nem követi a tulajdoni viszonyokat. Ez egy komoly társadalmi probléma. A Balaton esetében ez a nádasokat, a közvetlen parton lévő ingatlanokat, egyéb magántulajdonú létesítményeket is érint. Ez óriási tulajdonjogi és természetvédelmi érdekellentéteket is szülhet, amit nagyon nehéz feloldani.   

 

Petróczi Imre

 

Milyen más problémát okoz még az ember?

Dr. Nagy Lajos: Egy fontos kérdéskör a parti régiót, illetve a Balatont érintő beruházások témaköre. Itt sokszor látszólagos, néha pedig nagyon is gyakorlati ellentét feszül a Balaton, illetve a Balaton-régió lehetőségei, és a vele szemben támasztott igények között. A turisztikai szempontok ökológiai értelemben nagyon jelentős kihívást jelentenek adott időszakban a Balatonra. Ennek több következménye van, ide tartozik számos természetvédelmi és  vízgazdálkodási kérdés és vízminőségi probléma. 

Petróczi Imre: Lajoshoz kapcsolódva én külön kiemelném mint fontos problémát a vizes élőhelyek megszüntetését, a vizes és vízi élőhelyek nem megfelelő kezelését. Akár gazdálkodási oldalról, akár állami (pénzügyi) kezelői oldalról is lehetnek ilyen problémák. A klímaváltozásnak itt a Balaton környékén komoly következményei lehetnek. A növény- és az állatvilág szempontjából, meg az élőlények szempontjából is nagyon fontos és komoly probléma az özönfajoknak, az inváziós fajoknak a jelenléte, az újak megjelenése. Gyakorlatilag a természetes élőhelyek sok helyen emiatt tűnnek el. Itt a térségben nemcsak gyepterületek, meg szőlőterületek, hanem erdőterületek is vannak a mezőgazdasági területek mellett. Mind a kettőnek  komoly problémát okozhat a  jelentős nagyságú nagyvadállomány.  

 

Ha a teljes régiót nézzük, ott mire érdemes figyelni?

Dr. Nagy Lajos: Ha a régiót a Balaton-felvidékkel is kibővítjük, ott még komplexebb a kérdéskör. Ahogy távolodunk a Balatontól, más jellegű tájhasználati problémák, és ebből fakadó ökológiai és természetvédelmi problémák merülnek fel. 

 

Mondana egy-két példát ezekre a tájhasználati problémákra? 

Dr. Nagy Lajos: Nagyon egyszerűen fogalmazva arra gondolok, hogy vannak különböző művelési ágú területek, amelyeket az emberek évszázadokon keresztül tulajdonképpen a természeti lehetőségeknek megfelelően használtak. A XXI. századi embernek viszont nagyon sok olyan technikai lehetősége van arra, hogy ha akarja, akkor ezeket a területeket másképpen használhassa, mint ahogy azt elődeink tették. Szerintem az lenne ökológiai szempontból, és tájhasználati, természetvédelmi szempontból is a legjobb, ha a területeket arra használnánk, amire valók. Röviden: a szántón szántsunk, a gyepen legeltessünk, kaszáljunk, a szőlőhegyeket szőlőtermesztésre használjuk, a vizet pedig próbáljuk megtartani a természetes vagy természetközeli élőhelyeken. Azokat a mély fekvésű területeket például, ahol belvizek vannak, nem feltétlenül kell lecsapolni, hanem úgy kell használni, ahogy a lehetőségek megengedik.  

Petróczi Imre: Én nem hagynám ki a tájképpel kapcsolatos nem megfelelő bánásmódot sem. Olyan dolgokat próbálunk beleerőszakolni egy világörökségre felterjesztett tájba, ami nem oda való. Említhetném mondjuk a tihanyi beépítéseket, vagy egy nem megfelelő helyen elhelyezett napelemparkot, és több más példát is. 

 

Akárhogy is nézzük, az embert mégsem lehet kihagyni ebből a folyamatból, nem?  

Dr. Nagy Lajos: Hiába nagyon komplex történet ennek a térségnek a kezelése, mindennek ellenére úgy kell megoldani például a természetvédelmet. és úgy kell megoldani a természetes folyamatok továbbélésének a lehetőségét, hogy ennek az egésznek része az ember. Az embert nem lehet kizárni ebből, soha nem is akartuk ezt.  De a mi feladatunk nem az, hogy feltétlenül az emberi érdekeket szolgáljuk ki. Úgy próbáljuk nézni az egész Balaton-régiót, hogy az ember is megtalálja a számítását, és a természetes folyamatokat is lehetőségeinkhez mérten fenn tudjuk tartani. Nyilván ez konfliktusokat szül. Mindig megvan az a pont akár egyéni ügyekben, akár egész térségekre vonatkozó folyamatoknál, hogy természetvédelmi szempontból azt kell mondanunk: ezen a ponton már nincs tovább kompromisszum.  

 

Ha a régióban a természetvédelmi kérdésekről van szó, akkor melyek azok a fogalmak, amelyekről azt gondolják, hogy a laikusok félreértelmezik őket, nincsenek jól elmagyarázva? Miket lenne érdemes egy ilyen ökológiai program keretében konkretizálni, pontosítani? 

Petróczi Imre: Nem biztos, hogy tudják az emberek, mi az a Natura 2000 terület, milyen  típusú védett területek vannak Magyarországon, vagy mit jelent a természeti örökség. Attól tartok, hogy a közbeszédben a természetvédelem általánosságban korlátozó tényezőként jelenik meg. Ki kéne fejteni, hogy ez nemcsak egy korlátozás, hanem lehetőségeket rejtő dolog is.  

 

Hogyha egy pillanatra a turisztikai kérdésekre fókuszálunk, akkor nyilván van egy eltartó ereje a régiónak. Erről van-e természetvédelmi szempontból valami meglátásuk? 

Petróczi Imre: Mindenképpen különböztessük meg a fürdőturizmust, és az aktív turizmust. Utóbbi szereplői azok, akik biciklivel, gyalog vagy akár lóval járják be a Balatont környező területeket is. A Balaton turisztikájának ez utóbbi szegmensét kellene erősíteni. Ehhez vezetni kell, koordinálni kell, mozgatni kell a turistákat, hogy tudják, mit érdemes látni, merre tudnak menni a tanösvényeken, a turista utakon.

 

Mennyi energia és munka kell ennek a fenntartásához?

Petróczi Imre: Magyarországon az ökoturisztikai látogatóhelyeket körülbelül 1,6 millió ember keresi fel. Ebből körülbelül 450 ezer ember nálunk jelenik meg. Ezt nyilván kell tudni kezelni személyzettel, infrastruktúrával, normális programokkal, fejlesztésekkel. Amikor valami elkészül, azt 3-4-5 év után meg kell újítani, mert az már nem olyan vonzó. Ez folyamatos gondolkodást, új feladatokat és pénzt igényel.

 

Milyen kínálatot tudnak nyújtani?

Dr. Nagy Lajos: Nagyon széles palettáját fel tudjuk sorakoztatni a látogatásra érdemes helyszíneknek a tanösvények vagy túraútvonalak mentén: vannak hegyvidéki élőhelyeink, vizes élőhelyeink, középhegységi, bakonyi vonatkozású területek, vagy a Balaton-felvidéki kultúrterületek. Számos bemutatóközpontunk van, újak is épülnek, folyamatosan vannak új pályázataink, az Igazgatóság komoly erőfeszítéseket tesz azért, hogy az ide látogatóknak megfelelő programokat kínáljunk. Ökológiai és természetvédelmi szempontból fontos, hogy az egyre növekvő számú látogatót valamilyen szinten irányítsuk a természeti értékek felfedezésében, megismerésében, mégse érezzék korlátozva magukat, viszont emellett kíméljük is egyben a legértékesebb élőhelyeinket.

 

Közzétéve: 2021.02.01.

Fotó:

(1) Vókó László (BfNP)

(2) Petróczi Imre