Az ökológiai mezőgazdaság nemcsak termel, hanem megőrzi a közjavakat az utókornak is

Interjú Dr. Drexler Dórával, az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet ügyvezetőjével

Fotó: ÖMKI sorköztakaró növények

Az ön által vezetett intézet mezőgazdasági kutatással, ökológiai mezőgazdasággal, a kémiai növényvédő szerek nélküli termeléssel, a fenntartható mezőgazdasági módszerek fejlesztésével foglalkozik. Mi az a szemlélet, mik azok a szemlélethez tartozó kifejezések, amik a legfontosabbak, hogy ha az ökológiai mezőgazdaságra gondolunk?

A számunkra fontos fogalmak: fenntarthatóság, agroökológia, környezetvédelem, egészségvédelem, talajvédelem, egészséges élelmiszertermelés, jövőbe mutató innovációk. 

 

Ha a fenntarthatóságot elsőként kiemeljük, akkor mit értsünk e fogalom alatt ebben a környezetben?

Olyan felelős mezőgazdasági termelést, amely a közjavakat megőrzi amellett, hogy megfelelő mennyiségű és minőségű élelmiszert állít elő. A közjavak megőrzése alatt azt értem, hogy a mezőgazdaság nem szennyezi el a vizeinket, a levegőt, nem teszi tönkre a talajt. A fenntarthatóság lényege, hogy úgy használja az erőforrásokat, hogy a jövő generációnak sem szűkíti le ezen lehetőségeit. Mezőgazdasági kontextusba átültetve ez azt jelenti: mindazokat az erőforrásokat, amelyekkel élelmiszert termelünk, próbáljuk megőrizni úgy, hogy ez a jövőben is fennálljon utódaink számára. Ne szennyezzük el, ne tegyük tönkre, hogy a folyamat végén egészséges élelmiszert kapjunk.

 

Melyek a legnagyobb kihívások, amelyekkel foglalkoznak a Balaton-régióban mezőgazdasági szempontból?

Mezőgazdasági szempontból a térség emblematikus ágazata a szőlészet-borászat, ezen a területen több helyi partnerünk is van, akikkel ökológiai növényvédelmi és talajápolási kérdéseken dolgozunk együtt. Általánosabban pedig úgy gondolom, rendkívül fontos maga a Balaton mint édesvíz, mint a természetes vízkészletünk része, és mint tavi ökoszisztéma, amire vigyáznunk kell. Ez utóbbi témához kapcsolódik a mezőgazdasági eredetű (talaj)víz szennyezésének, a tápanyagok és kémiai növényvédőszerek vízbe való bemosódásoknak a problémája. 

 

Ha a gyakorlatban nézzük, akkor a balatoni szőlészet kapcsán milyen tendenciákat lát jelenleg? 

A hazai szőlészetekben sok helyen aktívan zajlik az átállás a környezetbarát, ökológiai technológiára. Sokan már meg is valósították ezt az átállást, de még nem biztos, hogy tanúsíttatják magukat ökológiai gazdaként. Úgy gondolom, hogy hamarosan ennek is eljön az ideje, hiszen nemcsak a termelők, hanem a borfogyasztók részéről is megfogalmazódik az igény, hogy fenntartható terméket válasszanak. Ebben segít a tanúsítvány. Úgy gondolom, ez egy pozitív tendencia. A Balaton térségében meghatározó másik ágazat, a gyümölcstermesztés főleg a Dél-Balatonon kiemelkedő jelentőségű, de ott kevésbé látszik ilyen erőteljes elmozdulás az ökológiai termelés felé.  

 

Ennek mi az oka? 

Elsősorban az, hogy a gyümölcstermesztés sokszor egy integrátor szervezethez köthető, például egy gyümölcslé- vagy konzervgyárhoz. Sokszor az ő elvárásaik a meghatározóak a termelők felé. Ha ők azt mondják, nem akarunk még ökotermékekkel foglalkozni, akkor a termelők sem váltanak. 

 

Ha továbbra is az ökológiai mezőgazdaságnál maradva elképzelünk egy ideális helyzetet a Balaton-régióban tájkarakter szempontjából, akkor nagyjából mire gondoljunk? 

Ez egy jó nagy kérdés, már csak az ideális tájkarakter meghatározása szempontjából is, de azt gondolom, hogy azt a kisléptékű, változatos tájstruktúrát lenne érdemes megtartani és tovább fejleszteni, ami hagyományosan a legtöbb balatoni külterületet jellemzi. Fontos lenne megőrizni azt a közvetlen kapcsolatot is a helyi termelők és vásárlók között, ami a szőlészetek, borászatok esetében a legtöbbször megvan, hiszen a turizmus szempontjából is jó irány, hogy kapcsolatba lehet lépni a termelővel, megismerhető a munkája, meglátogatható a gazdasága. Mindennek adhat különleges kvalitást, ha ökológiai gazdaságokkal bővül a térség, hiszen az agroturizmus egyik kitörési pontja szintén a fenntarthatóság. 

Dr. Drexler Dóra

Mit jelent az a fajta környezetvédelem, amit önök képviselnek? Mik azok a kulcskérdések, amelyek ebből a szempontból lényegesek lehetnek?

Olyan kérdésekkel foglalkozunk, hogy milyen kémiai szerek nélküli növényvédelmi megoldásokat lehet használni a professzionális termelésben? Hogyan lehet talajvédelmi megoldásokat bevezetni, például, ami az eróziót csökkenti, vagy esetleg a biodiverzitást fokozza. Van például egy fejlesztésünk, amit már sok szőlészet kipróbált a Balaton térségében is: fajgazdag, honos fajokból álló sorköztakaró magkeveréket fejlesztettünk, kifejezetten hazai szőlőbe. 

 

Milyen kifejezések vannak az ökológiai mezőgazdasággal kapcsolatban, amelyek már beépültek a köztudatba, de ön úgy látja, hogy nem megfelelően használják őket, vagy nem azt érti a nagy többség alatta, amit az valóban jelent? 

Sokan még nem annyira látják, mit takar pontosan a bio, vagy az öko fogalma, milyen tanúsítás jár hozzájuk, milyen feltételek kellenek a megszerzéséhez.  Fontos tudatosítani, hogy a biotermékek nemcsak a mi egészségünket szolgálják, de a termelési hely környezeti és természeti értékeinek védelmét, és persze a termelő egészségét is. . Van négy alapelve az ökológiai gazdálkodásnak, ami ezt jól összefoglalja. Ezek: a környezet megóvása, az egészség védelme, a méltányosság és a gondosság alapelve. 

 

Tud olyan példát mondani, akár hazait, akár nemzetközit, ahol mondjuk az ökológiai mezőgazdálkodási ágazat jól működik, és van hozzá kapcsolódó piackultúra is? 

Én Svájcban dolgoztam egy darabig, és ott az áruházláncok kiemelkedő biotermék kínálata mellett nagyon jó hétvégi biopiacok működtek, és nagyon elterjedt volt a közvetlen termelőtől való vásárlás is. De ha nem akarunk olyan messze menni, Ausztriában ott van Burgenland tartomány, ahol 30 százalék fölötti már a biogazdálkodás aránya, és 2027-ig ezt 50 százalékra szeretnék tovább növelni. Burgenlandban minden második évben szerveznek egy Biofeldtage nevű szakmai-népszerűsítő eseményt, amelyre a gazdálkodókat és az érdeklődőket egyaránt várják. Ott a vásár mellett fontos technológia és fajtabemutatók, ismeretterjesztő és szakmai előadások is vannak. 

 

Mi lehet az oka, hogy a Balaton-felvidéken tulajdonképpen sokan átállnak ökológiai szőlőtermesztésre, de nem próbálják meg ezt formálissá is tenni? 

Szerintem itthon sokszor még mindig inkább pejoratív megítélése van, ha azt mondja az ember, hogy bio bort készít.  Sokan hajlamosak azt gondolni, hogy ez biztosan rosszabb minőségű a többinél. A nemzetközi piacokon ennek ma már pont az ellenkezője érvényesül. Ez már egy magasabb minőségi kategória, ami piaci előnyt jelent a termelőnek. Az itthoni szőlészetek a hazai piacra sokszor nem reklámozzák, hogy az ő termékük bio minősített, vagy bio minősítésnek megfelelő alapanyagból készül, mert nem érzik, hogy ebből nekik plusz bevételük lenne. Közrejátszik ebben biztos az is, hogy fizetni is kell a tanúsításért, és ez most még nem éri meg anyagilag minden termelőnek. De - ahogy említettem - a gazdák közül sokan elkötelezettek az ügy érdekében, és már ennek szellemében szervezik a termelést. Zajlik a brandépítés, és szerintem ebben sokat számít a kommunikáció. Valószínűleg ugyanúgy, mint Nyugat-Európában, 5-10 év múlva nálunk is sokkal nagyobb jelentősége lesz a fenntarthatósági címkéknek, és mi, fogyasztók is sokkal többre fogjuk értékelni, hogy egy termék ökológiai termelésből származik.

 

Más termékek, például a bio gyümölcslevek terén mintha már előbbre tartanánk.     

Igen, változóban van a szemlélet. Mi lassan 10 éve foglalkozunk az ökológiai gazdálkodás kutatás-fejlesztésével, látjuk a pozitív tendenciát. Szerencsére egyre több öko termék kerül a boltokba, érhető el szélesebb közönség számára.

 

Akkor ez hazai sajátosság lehet, hogy a bor esetében még kvázi pejoratív hozadék a bio jelzés, miközben egy csomó más terméknél akár az ár dupláját is kifizeti valaki a biotermékért?

Nem hazai sajátosság, csak mi még itt tartunk. 15-20 éve Németországban is hasonló volt a helyzet, és aztán idővel változott a bioborok megítélése, ahogy az ökológiai termesztéstechnológia és a bioborok minősége is nagyot fejlődött. Nálunk is vannak már szép számmal kiváló biobor termelők, és hamarosan kialakul a vásárlókban is, hogy ez a termesztési mód nem a minőség rovására, hanem javára írható. 

 

Mennyire akadályozó tényező a biotermékek magasabb ára, megfizethetősége? 

A hazai biotermékek 80-90 százaléka exportra megy, és általában nyers termék, például búza vagy tönkölybúza. Közben itthon, érthető módon a feldolgozott termékekre lenne kereslet, de ezen a téren egyelőre viszonylag szűk a választék, illetve magasak az árak. A kis gazdaságok nem tudnak olyan hatékonysággal, olyan költséggel dolgozni, mint egy bejáratottabb, nagyobb üzem, magyarul csak drágábban tudják előállítani a dolgokat, és mivel a mennyiség is korlátos, a legmagasabb fizetőképes kereslet szabja meg az árakat. Magyarul a helyi piacra értékesített biotermékek még csak egy szűk szegmenst szolgálnak ki. Nekünk az is egy célunk, hogy ez a piac bővüljön, és miközben a bionyersanyagaink egy részét eladjuk külföldre, a hazai üzletekben ne cseh, német, vagy osztrák feldolgozott termékeket, hanem lehetőség szerint magyar gazdák termékeit lássuk a polcokon.


 

Közzétéve: 2021.01.15.

Fotók: 

(1) ÖMKI www.bioktuatás.hu

(2) Pap Gábor