A természeti érték ugyanolyan fontos, mint egy műemlék vagy egy kulturális érték

Interjú Dr. Zlinszky Andrással, ökológussal, szabadonbalaton csoport tagjával (korábban MTA Ökológiai Kutatóközpont Balatoni Limnológiai Intézetének tudományos munkatársa és az Országos Vízügyi Főigazgatóság Balaton Munkacsoport tagja)

szabadonbalaton_nádas

Tud mondani öt olyan kulcsfogalmat, amelyek a munkája során kikerülhetetlenek, és a Balatonnal is összefüggnek? 

Élőhely, táplálékhálózat, part és nyílt víz, tömegprodukció, vízminőség. Ezzel már öt fölött is vagyunk. 

 

Akkor haladjunk sorban! Miért fontos az élőhely? 

Az élőhely a környezeti változók értékeinek egy olyan tartománya, amelyben egy adott élőlény előfordul. Ez tehát jelenti a hőmérséklet, a páratartalom, az oxigénkoncentráció adott intervallumát, de nem csak ezt: az élőhelyet számos olyan körülmény alakítja ki, amelyet voltaképpen másik élőlények hoznak létre. Egy példával jobban megérthető ez. Mondjuk a nádirigó a nádon fészkel. A nád hiába élőlény, az a nádirigónak egy élettelen környezeti feltétel. Rendelkezésre áll számára a biomassza, amiből megcsinálja a fészkét, és amire ráteszi. Tehát ilyen módon az élőlények egymás számára is élőhelyet tudnak jelenteni. Az élőhely ezeknek az élőlényeknek az együttműködő közössége, lazább szimbiózisa. 

 

A nyílt víz és parti zóna két fogalom, de mégis összefüggnek egymással. Hogyan? 

Nyílt víznek tekintjük azt a vízfelületet, ami elég mély ahhoz, hogy a fenekére már ne érjen le annyi fény, hogy ott lehetséges legyen a fotoszintézis. Tehát a fény behatol a vízbe, csökken az intenzitása, és van egy olyan mélység, ahol már az az energia, amit a légzéssel elveszít egy élőlény, az mindenképpen több, mint amennyit a fotoszintézissel megnyer. Ha a víz ennél mélyebb, onnantól tekintjük nyílt víznek. A Balatonon azért van nyílt vízterület, mert fel szokott keveredni, és ezért nem átlátszó, nem lehet lelátni a fenékre. Amikor ilyen szép őszi-téli időszak van, akkor tulajdonképpen az egész Balaton parti zóna. A parti zóna a nyílt víztől tulajdonképpen odáig terjed, ameddig a talajban a víz még állandóan korlátlan mennyiségben hozzáférhető erőforrás. Ez nyilván szezonálisan változik például a vízszinttel. 

 

A mainstream hírekben is gyakran megjelenik a kékalga, leginkább úgy, hogy annak elszaporodása a turistákra is veszélyes lehet, mivel allergiás reakciót, hasmenést okozhat. Ez azonban ennél sokkal szélesebb értelemben vett problémát jelent. Milyen következményei lehetnek? 

Algatömegprodukciónak nevezzük igazából azt, amikor az algák, tehát az egysejtű, fotoszintetizáló, lebegő szervezetek növekedése a vízben exponenciális, tehát amikor olyan mennyiségben áll rendelkezésre a tápanyag, a fény, hogy nem korlátozza a növekedésüket, meg nem is fogyasztják le őket az adott időszakban a növényevők. Ekkor ezeknek a szervezeteknek a mennyisége, akárcsak most az új koronavírus, exponenciálisan tud növekedni. Ez aztán előbb-utóbb összeomláshoz vezet, ami oxigénhiányt okoz a tóban.

 

Ehhez szervesen kapcsolódik a következő ön által említett fogalom, a vízminőség. Milyen szempontok alapján érdemes ezt vizsgálni?

 Beszélünk az emberi szempontú és az ökológiai szempontú vízminőségről. Az ember szempontjából a vizet ipari célra használjuk, fürdésre és fogyasztásra, amikor megisszuk. Az ivóvíz minősége egyszerű dolog, mert az arról szól, hogy van-e benne olyan kémiai anyag vagy fertőző élőlény, ami problémát okoz. A fürdés szempontjából van ennek egy esztétikai aspektusa is, hogy a víz átlátszó-e, vagy legalább annyira kellemes-e, hogy van kedvünk belemenni. Az ökológiai vízminőség pedig azt határozza meg, hogy milyen élőlények, milyen életközösség tud kialakulni a vízben, ami ugye szintén maga is egy élőhely. Ez leginkább a víz hőmérsékletével, az átlátszóságával, tehát a lebegőanyag-tartalmával függ össze, és van még egy harmadik paraméter is, ami már tulajdonképpen magát az élőhelyet, az életközösséget jellemzi, ez pedig az algák mennyisége, amit a klorofill koncentrációval jellemzünk.

 

A táplálékláncról mindenki tanult az iskolában. Mi a jelentése és a jelentősége a táplálékhálózatnak?

Az viszonylag egyértelmű, mit értünk táplálkozási kapcsolat alatt. Ha az egyik élőlény elfogyasztja a másikat, tehát a biomasszáját beépíti a saját testébe, akkor beszélünk táplálkozási kapcsolatról. A tápláléklánc az összefüggő táplálkozási kapcsolatok összessége. Nyilván ez nem egy lineáris valami általában, vagy csak nagyon-nagyon egyszerű életközösségekben, sivatagokban, meg tundrán van így. A valóságban ez egy hálózat, hiszen egy élőlényt többen is fogyasztanak, és egy is több másikat. 

 

Most, hogy szépen végigmentünk ezeken a fogalmakon, ön szerint mik azok a legnagyobb kihívások, amelyekkel a Balaton régiójának szembe kell néznie? 

A kihívások közé sorolom a klímaváltozást és az emberi tevékenységek nagyon gyors növekedését. Egyre gazdagabbak vagyunk, egyre többet várunk a világtól, egyre többet fogyasztunk, tehát ugyanannyi ember egy adott területre is sokkal nagyobb hatást fejt ki, mint 30, 100 vagy 300 éve. Nem tudom, egy szóval hogyan lehetne nevezni ezt a jelenséget, mert ez nem csak urbanizáció, ez jóval több annál. 

 

Ennek a következménye tulajdonképpen a tájhasználat vagy a területhasználat változása, az egyensúly megbomlása, ami magában foglalja a mezőgazdaság változását is. Egyes területeken a használat intenzifikálódik, mert egyre többet megyünk oda, egyre fokozódik a turizmus, másik helyeket pedig elhagyunk, mert a mezőgazdaság már nem kifizetődő. És akkor külön említhetném még a vízciklus változását, ami nyilván a klímával meg a tájhasználat változásával is összefügg. Kevesebb víz van a folyóinkban, extrémebb a vízjárásuk, és ez a Balatonon vízhiányt, vízszintingadozást, árvizet okoz. Ezek a változások annyira gyorsak, hogy még az ember is nagyon nehezen követi őket, nem hogy az élő rendszerek. Egy adott élőhely nagyon nehezen alkalmazkodik ahhoz, hogy ha akár csak 100 évente 1,5 fokot változik az átlaghőmérséklet, miközben ennél sokkal extrémebb változások is vannak.

 

Mi a véleménye a szennyezésről?

 Semmiképpen nem hagyható ki ebből a felsorolásból. Ott vannak egyrészt a makroszkopikus szennyezések, tehát a műanyag, meg a klasszikus szemét a Balaton körül, és különösen a vízgyűjtőn, másrészt pedig a mikroszennyezők, a gyógyszermaradványok, és a kettő közötti kategória (tömeges, de nem nagy darabokból álló szennyezők), tehát a tápanyagok, a hordalék, olaj vízbe kerülése.

 

Dr. Zlinszky András

 

Ha a saját szakterületéről nézi, ön szerint mi lenne a Balaton esetében egy nagyjából minden szereplő számára elfogadható, kompromisszumos állapot? 

 

Ami az én célom, azt szerintem nagyon jól meghatározza az Európai Zöld Megállapodás, és az Európai Biodiverzitási Stratégia. Ez egy nagyon sok mindenre kiterjedő vízió a táj renaturalizációról, a vízfolyás-rehabilitációról, a zöld alapú gazdaságról, az ökoturizmusról, a biomezőgazdaságról. Ha ezt megvalósítanánk, akkor ez mindenkinek előnyös lenne. 

 

Ön szerint milyen pozitív vagy negatív szerepe van a balatoni turizmusnak a táj és környezet alakításában?  

A turizmus hatásairól sok negatív példa ismert, én hadd mondjak pozitív dolgokat. A Balaton esetén egy olyan tájról beszélünk, ahol körülbelül 200 éve van turizmus. A Balaton jelenlegi tájának és természetes állapotának a kialakulása rengeteget köszönhet pozitív értelemben is a turizmusnak  - például nem hordták szét a Badacsonyt teljesen, vagy nem csapolták le a Balatont. Vagy például a Káli-medencében a biomezőgazdaságot nem a helyiek alapozták meg. 30-40 évvel ezelőtt elkezdtek leköltözni oda Budapestről értelmiségiek, művészek. Ők ezzel létrehoztak ott egy kezdetben kulturális vonzásközpontot. Emiatt aztán volt ott olyan szellemi tőke, ami a helyiekkel is együttműködésben elkezdett foglalkozni a biogazdasággal meg a tájgazdasággal.  

 

Mik azok az ökológiai kérdésekhez kötődő fogalmak, amelyeket a közbeszéd felkap, használ, de ön szerint hasznos lenne szélesebb körben is tisztázni, hogy ezek valójában mit is jelentenek? 

Például ott van a nádas kifejezés. Ez alatt nemcsak a nádat, tehát a Phragmites australis nevű növény élőhelyét értjük. A nádasnak van egy zonációja: a vízjárta kaszálótól a sáson, a gyékényen, a parti jellegű nádon át a mély vízben álló nádig. A jogi szabályozás azonban csak magát a nádat védi. Ha valakinek olyan telke van, aminek egy része víz, legelő vagy sásos, akkor azt simán lekaszálhatja, feltöltheti, beépítheti, tehát konkrétan ki is irthatja a nádas jelentős részét. Mindez nagyon veszélyezteti azt, hogy ez a természetes zonáció fennmaradjon. Nagyon sok olyan élőlény van ugyanis, ami igazából nem a nádhoz, hanem pont ehhez a part közelibb élőhelyhez kötődik. A ponty igazából a kaszálóra szeret ívni, és többek között azért sincs halutánpótlásunk, mert már nincsen vízjárta kaszáló a Balaton körül. De rosszul használják a klímaváltozás fogalmát is. Amikor globális felmelegedésről beszélünk, akkor az emberek azt gondolják, hogy az azt jelenti, hogy télen kevesebb lesz a hó. Pedig ezt sokkal inkább egy egyensúlyvesztésként kéne beállítani, vagy az egyik egyensúlyból az új egyensúlyba átállás közben levő instabil állapotnak.

 

A beszélgetésünk elején elmondottak alapján úgy tűnik, hogy a part is a tisztázandó fogalmak közé tartozik. 

Igen, a part kifejezést is rosszul használjuk, merthogy nem egy zónaként vagy sávként tekintünk rá. A természetvédelem szó hallatán az emberek sokszor arra gondolnak, hogy valami ősi, érintetlen, ember nem járta állapotot kéne megóvni és helyrehozni. A Balaton azonban egy kultúrtáj, ott minden élőhelytípushoz kapcsolódott valamilyen emberi tevékenység, ami haszonnal is járt az ember számára. A nádasokat most többek között azért óvjuk, mert ezek az utolsó szigetek a tájban, ahol az ember viszonylag keveset mozog. De igazából ezeket is kaszálják, vagy kaszálták, vágták, és ebből is hasznot hajtottak, és ez a nád hosszú távú fennmaradását segítette.

 

Mi az a fogalom, ami nincs benne a közbeszédben, de mondjuk segítené, árnyalná, vagy egyértelművé tudná tenni azokat a kérdéseket, amikkel foglalkozni kéne a Balatonon?

Szerintem a tájhasználat vagy a területhasználat, a land use, az egy olyan fogalom, aminek először is kellene találni egy értelmes magyar megfelelőt. Aztán rá kellene mutatni, hogy ez a fajok kipusztulásának és a lokális szintű klímaváltozásnak a legfontosabb oka. Utána beszélni kéne arról, hogy igen, mire akarjuk használni a tájat. Nem csak úgy általában, hanem úgy, hogy ezt a négyzetmétert, és ezt a négyzetmétert konkrétan mire akarjuk használni. Fontos lenne a szcenárió fogalmát is bevezetni, hogy a tervezésnél különböző verziók között tudjunk dönteni, akár önkormányzati szinten: itt van az egyik opció, ott van a másik opció, ettől ezeket a hasznokat várjuk, és ezeket a károkat, és ott van a másik. Gondolkozzunk, döntsünk.

 

Nagyon fontosnak tartom a környezeti nevelés fogalmának erősítését is a közbeszédben. A környezeti nevelésben még most is csak a szelektív hulladékgyűjtés szintjén vagyunk. Ennél azonban sokkal fontosabb kérdések vannak, amelyeket minden egyes korosztálynál tudatosítani kell, mert pillanatok alatt felnő egy generáció, amelyiknek ezekről a kérdésekről akár már egy szavazófülkében kell döntenie.  

 

Mit kellene tanítani, tudatosítani a felnövekvő generációk számára a környezeti nevelés keretén belül?  

Ez egy nagyon széles terület a társadalmi igazságosságtól a természeti érték fogalmáig. Utóbbira hadd mondjak egy példát. Lehet, hogy fel tudjuk sorolni Veszprém megye öt legfontosabb természeti értékét. Ezek védelme nagyrészt a helyi döntéseken múlik. Amikor egy önkormányzat úgy dönt, hogy nem épít lakóparkot arra az erdőre, vagy az erdőtulajdonos úgy dönt, hogy nem vágja ki a fákat, akkor esik latba igazából az, hogy annak a területnek mi is az értéke a használók számára. És van, aki emlékezni fog arra, hogy igen, régen oda járt békát fogni, mert az egy fontos élőhely. És ha ott van béka, akkor ott van víz, és ahhoz, hogy a szomszéd kútban legyen víz, ahhoz szükség van arra, hogy ott legyen egy mocsár. Definiálni kellene, hogy a természeti érték minimum ugyanolyan, mint egy műemlék vagy egy kulturális érték. Tehát ahogy a tihanyi apátságot nem fogjuk ledózerolni, hogy odaépítsünk egy horgásztanyát, ugyanígy nem lenne szabad mondjuk beépíteni a sajkodi köves partot vagy a szentgáli őstiszafást, mert azok felbecsülhetetlen és pótolhatatlan természeti értéket jelentenek.


 

Sokat használjuk a fenntarthatóság fogalmát, segít-e ez a fogalom ebben a rendszerben? Egyáltalán fontosnak tartja? 

A fogalmat Dennis Meadows és szerzőtársai könyvének, a  Limits to Growth-nak értelmében szeretném használni, ahol azt tekintjük nem fenntarthatónak, amiben összeomlás van. Tulajdonképpen az exponenciális növekedés ellentéte az exponenciális csökkenés, amikor kiirtjuk egymást, vagy elfogy minden, tehát amikor egy radikális, rövid idő alatt lezajló meredek változást akarunk elkerülni. Fenntarthatónak tekinteném tehát a fordított esetet, amikor nincsenek hirtelen átmenetek, amikor a változások olyan sebességgel zajlanak, hogy alkalmazkodni tudunk hozzájuk. Mondanom sem kell, hogy ez csak akkor lehetséges, ha a változások olyan lassan történnek, hogy a természetes rendszerek is tudnak alkalmazkodni hozzájuk, hiszen az emberiség létfeltételeit éppen ezek a természetes rendszerek alkotják. A cél az, hogy olyan sebességű változások történjenek, amelyekhez legalább mi tudunk alkalmazkodni, vagy ökológiai értelemben az ökológiai rendszer.

 

Közzétéve: 2021.01.20.

Képek: 

(1,2) szabadonbalaton/ Neogrády-Kiss Barnabás